Egy totális háború igen megterhelő és költséges tud lenni egy állam számára, és sokszor ennek a civil állampolgárrok, a hátország issza meg a levét. A kapacitásokat ilyenkor mindig a hadipiarnak rendelik alá, és a civil fogysztást teljesen háttérbe szorítják. Rendszeres a hiány, kialakul a feketepiac, adományozási kampányok kezdődnek, majd a helyzet romlásával akár elkobzások előfordulnak.

Régiségpiacokon gyakran előbukkanó tárgyak az első világháborús öntöttvas esetleg porcelán hadimozsarak, melyeket a rézmozsarakért cserébe kaptak a háziasszonyok. A rézre óriási szükség volt, hiszen a töltényhüvelyek fő alapanyaga. A másik kampány az aranyékszerekre irányult, szinte már a háború másnapján gyűjtés indult a gazdagabb háziasszonyok között, hogy adomyányozzák az államnak ékszereiket a háború költségeinek fedezésére. A jótékonyságra szinte komplett ipar épült, képeslapokkal, jelvényekkel stb.

A háborús ipar tehát szó szerint mindent felemésztett amit ért, na de mi történt a felhalmozott óriási készletekkel a háború után?

 A legtöbb tárgy újrahasznosításra került, a fémeket beolvasztották, hogy az éppen újjászülető ipart szolgálja ki. Azonban rengeteg tárgy újrafelhasználásra került, némi módosítással. A legtöbb átalakítást ügyeskezű hétköznapi emberek végezték, de Nagy-Britanniában például gyárakban folyt a feleslegessé vált sisakok átalakítása tésztaszűrővé.

 A fenti galériában látható a konkrét példa, amely a bejegyzés ötletét adta. Kisgyerekként sokáig nem figyeltem fel dédnagyapám egyik szögesdobozára, mígnem egy nagyobb rendrakás során elkezdett foglalkoztatni a tárgy. Kis tisztítgatás után előbújt a kódtábla és kapcsolási rajz, majd több apró horogkeresztes beutés. Rövid internetes kutakodás után egyértelművé vált, hogy a szögesdoboz egy egykori harmadik birodalmi Feldtelefon kibelezett bakelit tokja.

A fenti galériában látható még néhány érdekes tárgy, amelyet az interneten találtam. A személyes kedvencem a gázmaszk hengeres tartójából készített zsírosbödön. Nagyon jó korleletet adnak ezek a tárgyak, hiszen a harcok elmúltával a sok hadianyag mind szemétté vált. Például egy gázhengert, sisakot vagy Feldtelefont nem volt mire használni, de a hihetetlen hiány szükségmegoldásokat szült: így lett fazék vagy tésztaszűrő a sisakokból, vagy disznóölő kés a bajonettekből.

A járművek is új életet kezdtek, Amerikában a Willys Jeepeket például traktorként kezdték el használni, de ez jellemző volt európai országokban is. Magyarországon például az amerikai háborús Dodge teherautók még a '60-as években is szolgáltak tűzoltóautóként.

Sok tankot kezdtek bulldozerként vagy erőgépként hasznosítani a civil életben is. A képen egy világháború után készült T55 BZ (Bézeta) szerepel, amely már gyárilag löveg nélkül, dedikáltan dózernek készült. A képen szereplő konkrét példányt az Exarmyvechicles.com-on adták el, a hirdetés szövege szerint mint kiváló talajalakító munkagépet. A tankok többsége azonben nem került újrahasználásra, kiöregedés után szétszedésre majd újrahasznosításra kerültek, vagy mint köztéri szobor kiállításra, esetleg múzeumokba.

Az újrahasználás egyik legérdekesebb példái a "belly tank racer"-ek. Ezek a kis versenyautók a repülőgépek has alatti, eldobható pótüzemanyagtartályából készültek főleg az Államokban, mindenféle talált alkatrész hozzáadásával. Az aluminiumból készült szivarformájú tank könnyű volt, kicsi légellenállással így ideális alapot nyújtott.

Az utolsó galéria kicsit kivétel, mert lövészárok vagy hadifogoly munkákat tartalmaz. Bizonyos értelemben ez is az újrahasznosítás egyik formája, hiszen főleg már elsütött töltényekből és egyéb hulladékból dolgoztak a katonák. Remekül rámutatnak több fontos dologra ezek a kis emléktárgyak. Egyrészt a lövészárokharc sokszor unalmas volt, hetekig, hónapokig nem történt érdemi hadiesemény, de végig fenyegetett helyzetben voltak a katonák, ezért sokan feszültséglevezetésként barkácsoltak. A tárgyak jelentős része kötődik a valláshoz, mint utolsó reményhez. Egy másik hányad pedig az otthoniakra utal, több tárgyon szerepel az "emlékül" szöveg, mint a hazajutás reményének kifejezője.

A töltényhüvelyekből és egyéb háborús anyagokból készült tárgyak manapság is népszerűek, a képen egy évekkel ezelőtti Mostarban (Bosznia-Hercegovina) tett látogatáskor beszerzett csecsebecsék szerepelnek. Hasonlóan divattermékké vált sokak számára a szimatszatyor (gázmaszk szövettáskája), amit manapság is sokan hordanak mint kisméretű válltáska.

Ajánlott irodalom:

https://mnl.gov.hu/mnl/nml/irat_ujrahasznositas_a_masodik_vilaghaboru_utan
https://mult-kor.hu/mi-lett-a-ii-vilaghaboru-utan-a-dbbenetes-mennyisegu-fegyverzettel-20181127?pIdx=1

Jótékonysági papíremlékek az első világháborúból
https://www.duol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/jotekonysagi-papiremlekek-az-elso-vilaghaborubol-2310663/