Egy kiosztott egyetemi feladat kapcsán tankönyvelemzést kellett végeznem egy szabadon választható témán keresztül. Kis tanakodás után a magyarság eredetének a bemutatását tekintettem át a 1900-2021 közötti tankönyvekben. Az átnézett 10 tankönyv között volt Karácsonyi Béla munkája is, amelyen olyan jól érződik a Rákosi-kor hangulata, hogy úgy éreztem, mindenképp megér egy blogbejegyzést.
A szerző, karácsonyi Béla (1919-1995) történész, középlatin filológus, egyetemi docens, könyvtárigazgató, tanári- és tankönyvírói munkájáért 1948-ban Kiváló munkás, 1949-ben Kossuth-díjat kapott. Fontos kiemelni egyetemi munkáját Szegeden, tanítványait sokat segítette, például Kristó Gyula és Makk Ferenc is nála tanult. 1973-tól a Szegedi Egyetemi Könyvtár igazgatója volt, könyvárveréseken rengeteg ritka és fontos példányt szerzett be kedvező áron a könyvtár számára.
A szerző későbbi pozitív tevékenysége ellenére, maga a tankönyv magán hordozza a szovjetektől átvett vulgármarxista irányvonalat. Karácsonyi szerint egyetlen lehetséges irány a történelmi materializmus, „e tudomány élenjáró képviselője a szovjet történettudomány”, amely „felbecsülhetetlen segítsége már történetünk legrégibb korszakánál is megmutatkozik". Jól mutatja a takönyv céljait az is, hogy nem történetírókat és történészeket idéz, hanem Marx, Engel és Sztálin műveit ajánlja a szerző a diákoknak pontos oldalszámokkal.
Egy totalitárius rendszerben minden az ideológia alá van rendelve, a magánélettől kezde, az autószerelés, a tetőfedés és a történelem is. Az ideológia ismerete és elvhűség elsődleges szempont, ugyanis aki ismeri az ideológiát, annak a kezében a történelem kulcsa. Így tulajdonképpen az emberiség történelmét felfűzték az osztályok egymás elleni harcára és a termelési módok változására, termelési eszközök feletti hatalom megszerzésére: „társadalmi termelésnek megfelelően társadalmi tulajdonban voltak a termelőeszközök és a termelt javak”.
A szerző leírásában megjelenik ugyan a finnugor elmélet (a Száray tankönyvekig ez általában elsődleges, de nem kizárólagos volt), de a hangsúly a szláv népekkel való keveredésen van, a magyarság „összeolvadt az itt talált szlávokkal. Ezzel vált teljessé a magyar nép kialakulása”. A szerzőnek ezen zárógondolatai szerint tehát a magyarok és szovjetek szegről-végről rokonok, nem csak ideológiailag, hanem vérségileg is.
A hadi események és korábbi tankönyvekben megszokott panelek teljesen hiányoznak, az egész fejezet szinte a nulláról lett megírva. Ez nagyon ritka dolog, ugyanis a tankönyvek szinte kivétel nélkül építkeznek az előzőekre- ez is mutatja, hogy a vulgármarxista szemlélet egy teljesen új, ideológia központú történelemszemléletet képvisel.
Végül galériaként beillesztem a tankönyv ezen oldalait (elnézést a minőségért, én is fényképezve kaptam a könyvet):