Május 1. átalakulása Magyarországon
2021. április 30. írta: Digitális feltáró

Május 1. átalakulása Magyarországon

8 órás munkanaptól a sörig

Május 1. kapcsán először érdemes tisztázni, hogy pontosan mit is takart az ünnep. A munka (munkások) napja a 19. században megindult munkásmozgalmakhoz kötődik, konkrét apropóját egy Egyesült Államokban történt esemény adta. 1886. május 1-jén Chicagóban óriási tüntetéshullám kezdődött a nyolc órás munkanap bevezetésért. Röviden munkások közé vegyült anarchisták bombát dobtak a rendőrök közé, akik sortüzet nyitottak. Az esemény haymarketi zavargás néven híresült el. Május 1-jét végül 1891-ben a II. Internacionálé nevezte ki a munkások napjává, amelynek fő célja a szociális vívmányok (például nyugdíj, 8 órás munkanap) bevezetése. 1955 óta az eseménynek van keresztény megfelelője is, XII. Piusz pápa intézkedése nyomán ez a nap Munkás Szent József (Jézus nevelőapja) ünnepe is.


Sokszor hallottam a majális szót, mint a munka ünnepe szinonímáját, de a két kifejezés egyáltalán nem ugyanaz. A majális tágabb értelemben ugyanis szabadtéri, vidám társas összejövetel, mulatság, amolyan fesztiválféle. Az egyik legjobb példa erre a jelentésre talán Szinyei Merse Pál gyönyörű plein air festménye, a Majális.

Ennyi felvezetés után át is térnék május 1. magyar történetére. A dualizmus időszakában a magyar munkásszervezetek leginkább a német példákat követték, így nálunk is megjelent a munkások ünneplése, követelésekkel fűszerezve. 1890 május 1-jén közel 60 ezres tömeg gyűlt össze a fővárosban. A megmozdulások az elkövetkezendő években sem álltak meg, főleg az agrárszocialista mozgalom volt aktív az Alföldön és a szociáldemokraták Budapesten.

A Tanácsköztársaság ideje alatt 1919. május 1-jén óriási, reprezentatív ünnep volt, gigantikus díszletekkel, amelyek próbálták elfedni, hogy a rendszernek nincs igazán társadalmi bázisa. A KMP (Kommunisták magyarországi Pártja) értékrendjét jól tükrözi az ünnepség lebonyolítása, hiszen még a milleniumi emlékművet is eltakarták díszeltekkel, jelezve, hogy az ideológia mindenek előtt, de leginkább a nemzetek felett áll.

A Horthy-renszer alatt természetesen nem kerülhetett megrendezésre a munka ünnepe. 1945-től azonban a Vörös Hadsereg jelenléte által "szabad volt" az ünneplés, de teljesen másképp. Ekkoriban Magyarországon megvalósultak már azok a szociális vívmányok amikért harcoltak, többet pedig nem lehetett követelni, hiszen a kommunisták kerültek hatalomra. 1948-tól ez egyre nyíltbban kimondásra is került, május 1. pedig a dolgozó nép egyik legfontosabb ünnepe lett. 1949-ben már színes filmhíradó is készült, ami remekül bemutatja, hogy Rákosi Mátyás és elvtársai személyi kultusza vált központi elemmé.

1957-ben az ünnep hasonlóan reprezentatív volt, mint az 1919-es. 1956-ban az egész ország kiállt a Rákosi-rendszer és szovjet megszállás ellen, a forradalmat leverő szovjet csapatok pedig épp azt a Kádár Jánost tették meg vezetőnek, aki most a tribünön integet. Az összegyűlt 400 ezres tömeg több tényező következménye. Egyrészt ekkor még működtek megfélemlítésként a pufajkások és a munkásőrség, másrészt viszont volt egy általános keserű beletörődés a közhangulatban.

A beletörődés és az egyéni gyarapodás lehetősége aztán elfogadtatta az államhatalmat, leginkább Kádár János személyét. Az ideológia mindvégig fontos összetevő maradt, de a '60-as évek közepétől egyre inkább csak mint külső máz tekintettek rá. Nem vette igazán komolyan a hatalom és az emberek sem, így a kötelező felvonulásról átterelődött a hangsúly a virslire és sörre. Így jöttek létre a azok a retro majálisok, amikre a mai napig sokan nosztalgiázva tekintenek vissza.

Az utolsó videó tulajdonképpen jól összefoglalja az egész rendszer működését. 1986. május 1-jén láthatjuk Somogyfajsz vidám lakosait, ahogy gondtalanul és boldogan ünneplik a majálist, elfeledve minden ideológiai vonatkozást. Az egész országot ez a hozzáállás jellemzte, a többség vidáman ünnepelt a szabadban, hiszen ekkor még senki sem tudott az április 26-án bekövetkezett csernobili atomkatasztrófáról, amit megpróbált eltitkolni a politikai vezetés.

 

Ajánlott irodalom:
https://qubit.hu/2019/05/01/a-majus-1-jei-felvonulasok-tortenete-33-csodas-
http://www.unnepekoldala.hu/majalis
https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Maj%C3%A1lishttps://mult-kor.blog.hu/2014/04/30/1957_majus
https://mult-kor.hu/mit-unneplunk-majus-1-jen-20150501
https://ujkor.hu/content/tavaszi-viragzastol-a-munkasunnepig-majus-1-e-jelentesvaltozasanak-tortenete

A bejegyzés trackback címe:

https://azelkapottmult.blog.hu/api/trackback/id/tr1116509336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csker 2021.05.01. 14:10:50

@jozsef_8: Valós, hogy mind 1919-ben, mind 1957-ben voltak a rendszernek támogatói (utóbbi esetben nem is kevés). Téves viszont a katonai győzelmeket ennek tulajdonítani: az északi hadjárat esetén régi katonák, sőt rengeteg frontparancsnok katonatiszt állt be a Vörös Hadseregbe, csak azért, hogy a megszállók ellen harcolhasson.

csker 2021.05.01. 14:18:59

Értelmetlen mondat: "Röviden munkások közé vegyült anarchisták bombát dobtak a rendőrök közé, akik sortüzet nyitottak."
És: "1945-től azonban a Vörös Hadsereg jelenléte által "szabad volt" az ünneplés, de teljesen másképp. Ekkoriban Magyarországon megvalósultak már azok a szociális vívmányok amikért harcoltak, többet pedig nem lehetett követelni, hiszen a kommunisták kerültek hatalomra." - Akkor lesz valami vívmány, ha elérik azt. A szombati munkanapot csak az 1980-as évek elején szüntették meg. Plusz: 1948-tól az államszocialista rendszer hatalmas és folytatólagos propagandát végzett annak érdekében, hogy a rendszer működését elfogadtassa, annak hátrányait és nem minden esetben látható katasztrofális következményeit elrejtse. E propaganda része volt a május elsejei vircsaft megszervezése is.

csker 2021.05.01. 15:54:51

@jozsef_8: A rendszer (főleg a kádári) társadalmi támogatottsága nagyobb volt, mint amint ma tudni szeretnénk (többféle oka van, így pl. egy manapság ritkán emlegetett: a városi - főleg budapesti - népesség félelme a fasizmus újjáéledésétől stb). Pontos felmérése még várat magára. - Nem akarom én a "post"-ot minősíteni, nem ez volt a célom a megjegyzéssel.
A másik: kimutatható azon monarchista katonatisztek száma és indítéka, akik beléptek a Vörös Hadseregbe és harcoltak a csehszlovák légiók ellen. Ezt még a ballib történészek sem tagadják (csak mismásolják). Igenis, nagy részben rajtuk múlott a siker.

Digitális feltáró 2021.05.01. 16:33:23

@jozsef_8: Úgy gondolom, hogy idológiai elfogultság nélkül, tényekre alapozva írtam a bejegyzést (direkt linkeltem irodalmat). A Tanácsköztársaság katonai erejét tekintve nem szabad elfeledkezni a kényszersorozásokról és statáriális kivégzésekről, megfélemlítésekről, és azokról a "fehér" katonákról akik kötelességtudatból harcoltak az inváziós csapatok ellen (mint ahogy helyesen írták mások kommentben).
A TK. támogatottsága messze elmaradt Károlyiétől, hiszen nem tudták megvalósítani az ígéreteiket és a vesztes háború utáni nehézségek is ekkor szakadtak az országra.
1956 kapcsán néhány karhatalmistán kívül szinte mindenki a szovjetek ellen volt, egyúttal sokan a szocializmus mellett- a kettő nem zárja ki egymást. Nagy Imre is reformkommunista volt (haláláig hitt a kommunizmusban)- de mégis kilépett a Varsói Szerződésből. Hasonló autonómiát szerettek volna, mint később Ceausescu a román nemezti kommunizmussal.
A fasizmus újjáéledésétől való félelmet én nem tartom megalapozottnak a korban, erre kádárék is rájöttek. Mikor elkezdték megkeresni 56 után a megmaradt nyilasokat kiderült, hogy többségük jól beilleszkedett az ávóba. Ez viszonylag köztudott tény volt, a későbbi Tanú című film is utal rá. De persze az kérdéses, hogy mindebből mit tudtak az átlagos emberek.

csker 2021.05.01. 17:32:37

@jozsef_8: Igen, egy célzott kérdés volt, amire nekem volt nemleges a válaszom.

Az internetes cikkek kommentjeiben nem lehet "mérni, kvantifikálni, igazolni", így az én és mások (Ön) írásműve csak egy egyszerű vélemény. Viszont én rögzítettem, hogy a történettudomány explicite igazolta a katonatisztek általi eredményességet. Küldjek bibliográfiát? Az már kvantitíve?

csker 2021.05.01. 17:36:28

@Digitális feltáró: A komment nagyobb részével egyetértek, a következővel nagyon nem: "A fasizmus újjáéledésétől való félelmet én nem tartom megalapozottnak a korban, erre kádárék is rájöttek. Mikor elkezdték megkeresni 56 után a megmaradt nyilasokat kiderült, hogy többségük jól beilleszkedett az ávóba." A nyilasok nem álltak be az ávóba, ez egy elterjedt, de még kellőképpen meg nem cáfolt tévhit. A "fasizmustól" (jobb így idézőjelbe tenni, én nekem is így kellett volna az első említésnél) való félelem igenis működött a városi kozmopolita, többnyire értelmiségi, polgári származású rétegeknél. Nem véletlenül voltak az 1945 és 1956 közötti erőszakszervezetek tagjai ezek, és családjuk sem akart rendszerváltást...

csker 2021.05.01. 21:48:04

@jozsef_8: Ez annyira értelmetlen mondat, hogy önmagát cáfolja. Vagy ki kell józanodni (sok lehetett a vörösbor), vagy .... ideje levonni egy súlyos következtetést. Érdemes így élnie?

csker 2021.05.01. 21:49:58

@jozsef_8: A katonának álltak nagy része szintén a megszállók ellen indult harcba. Amikor a Tanácsköztársaság újabb árulást követett el (értsd: a visszaszerzett felvidéki területeket feladta), akkor már tényleg senki sem akart harcolni.
süti beállítások módosítása