A világon először Poroszországban tartottak 1788-ban. A célként az egyetemre jelentekzők számának csökkentését határozták meg. Franciaországban 1808-ban, Angliában 1838-ban vették át a vizsga ötletét, Magyarországon Comenius már a 17. században felvetette egy záróvizsga szükségességét.
„Tanácsos lenne tehát az, hogy a latin iskola végén nyilvános értelmességi vizsgát tartsanak az iskolák vezetői, és az ő véleményük alapján döntsék el azután, hogy mely ifjakat érdemes akadémiára küldeni és kiket jelöljenek más élethivatásra.."
Nálunk az érettségit végül 1851-ben vezették be, a magyar történelem egyik sötét időszakában. 1849-ben orosz segítséggel felülkerekedtek a Habsburgok a magyar szabadságharcon és Haynau vezetésével kezdetét vette a véres megtorlás. 1851-től Ferenc József saját kezébe vette a törvényhozó és végrehajtó hatalmat- elkezdődött a "neoabszolutizmus" időszaka. A közigazgatási rendszert Alexander Bach belügyminiszter szervezte meg- róla szokták ezt az időszakot Bach-korszaknak nevezni. Jellemző eleme a korszaknak a Bach-huszár (fenti képen), vagyis udvarhű hivatalnok. Gúnynevüket az 1853-tól kötelező huszárszerű egyenruhájukról kapták.
Az érettségi bevezetése egy konkrét államférfihoz köthető: Leo von Thun-Hohenstein gróf, vagy röviden Leo Thun. 1849-60 között vallás- és közaktásügyi miniszterként egy emberként felelt az oktatáspolitikáért, mindvégig konzervatív katolikus politikus maradt és ellenezte enyhítéseket, kiegyezést. 1855-től szorgalmazta, hogy Magyarországon is a német legyen az oktatás nyelve, ám ez ellenérzéseket váltott ki. Végül 1860-ban az októberi diploma kiadásával kezdődő enyhülésekkor ő is távozott a miniszteri pozícióból.
Legfontosabb alkotása egyértelműen az Entwurf (Organisationsentwurf) nevű törvénycsomag volt 1849-ben. Ez a reform szabályozta Ausztria oktatási rendszerét, ami számunkra igen fontos, hiszen 1851-ben kiterjesztették a Lajtán innenre is.
De mit is tartalmazott az oktatási reform? Porosz és francia mintára létrehozták a nyolcosztályos gimnáziumot, amely a korábbi hatosztályos gimnázium és az azt követő kétéves akadémiai képzés összevonása volt. Ettől jóval fontosabb változás volt az új szaktanári modell. Korábban nem létezett szaktanár, mindenki értett kicsit mindenhez, hasonlóan mint alsóbb szinten a tanítók. A tanárképzés is átalakult, sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a pedagógia szempontok. A humán gimnáziumok mellett létrehoztak egy hatosztályos reáliskolai rendszert is. Jelen írás szempontjából azonban a legfontosabb újítás az érettségi, mint egységes vizsga bevezetése.
A képen Juhász Gyula 1902-es bizonyítványa. Érdekes mai szemmel, hogy pusztán egy lap az egész és nem lapozós kiskönyv. Szintén eltérés, hogy a bizonyítványokra illetékbélyeget kellett vásárolni.
Kezdettől fogva vizsgabizottság előtt zajlott, valamint egyaránt létezett írásbeli és szóbeli rész is. 1851-ben a vizsgatárgyak azonban máshogy néztek ki mint a ma: volt anyanyelv, latin (ebből két dolgozat!), görög, matematika és egy nem kötelező idegen nyelv. Az Entwurf még 6+1 tárgyból írt elő szóbelit: anyanyelvből, latinból, görögből, történelemből és földrajzból (egy jeggyel értékelték!), matematikából, természetrajzból, fizikából és egy élő idegen nyelvből, bár ez utóbbi nem volt kötelező. A hittan érettségi is kötelező volt, de lehetőség volt saját felekezet szerint letenni.
Óriási különbség volt a mai érettségihez képest, hogy akkoriban az érettségi nem kötelező záróvizsgaként jelent meg, vagyis el lehetett végezni a gimnáziumot érettségi vizsga nélkül is. Az érettségi ugyanis az egyetemi jelentkezés előfeltétele volt, így egy záróvizsgától magasabbra értékelték. Feltétele a gimnázium utolsó évfolyamának elvégzése volt. Minden érettségizőnek központi helyen kellett írnia a vizsgát (mint ma az emelt szintet). Nem voltak előírt tételek, a tanár bármit kérdezhetett, persze mivel az Entwurf megszabta a szaktanárképzést is így az elvárt ismeretanyagba is beleszólt.
Ballagás egy egyházi iskolában, 1934-ben
Az érettségi vizsga akkor, és azóta is rengeteg kritikát, bírálatot kap. A korban több szempont miatt is problémás volt. Sokan tiltakoztak ellene, mondván, hogy csak felesleges egterhelés a diákoknak és nincs igazán értelme. A magyar államférfiak, mint például Eötvös József a későbbi 1868-as oktatási reform atyja, és ekkor az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere a saját hatáskörének megkurtítását látta benne. Ugyanezt érezték az egyházak is, mint az iskolák fenntartói. Hiszen a Ratio Educationishoz hasonlóan (Mária Terétia 1777) a saját befolyási körük csökkenésének élték meg a nagyobb állami részvételt, beleszólást.
Ajánlott irodalom:
https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/a-nyilvanos-ertelmessegi-vizsga-magyarorszagon
https://curiocity.blog.hu/2014/05/04/kinek_koszonhetjuk_az_erettsegit
https://eduline.hu/kozoktatas/20190920_erettsegi_evfordulo_tortenetek
https://btk.ppke.hu/uploads/articles/6694/file/08.pdf
http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200334/a_mosaiquetol_a_tabloig
