Manapság a KSH adatai szerint közelít a hazai autóállomány a 4 millióhoz. Azonban nem mindig volt ez így, a Rákosi-rendszerben jegyre adtak csak benzint és államosították az autókat is. A háború alatt elpusztult vagy jóvátételként nagyrészt elhordott autóállomány nehezen nőtt, 1960-ban mindössze 30.000 autó volt az országban. Ehhez képest 1980-ban már több mint 1 millió kocsiról beszélhetünk, míg 1991-ben pedig a 2 milliónál is többről.

Munkás újítások a MÁVAG-ban, 1949. január
A Rákosi-rendszerben minden a harmadik világháborúra való felkészülést szolgálta, háttérbe szorítva a civil fogyasztást. Személyautók gyártása szóba sem kerülhetett, hiszen a tömegközlekedés és a mezőgazdaság gépesítése elsőbbséget élvezett. A tömegek mozgósítására a tervhivatal kerékpárok és motorok gyártását írta elő.

A Zsiguli magyar alkatrészei- 1974 február.
Igazi változást a Kádár-rendszer második szakasza hozott, amikor az életszínvonal-politika keretében megnőtt az autóhoz jutás lehetősége. Ekkor alakult meg a legendás autóelosztó vállalat, a Merkur is, melynek 1974/75-ös kínálatáról korábban írtam egy bejegyzést.

 Üzemanyag visszaélések a Merkurnál- 1988. május
A szocialista gazdaság egyik alapeleme volt az ügyeskedés, kisebb nagyobb dolgok eltulajdonítása. Jó példa erre a nagyüzemi benzinlopás, amit a Merkurnál végeztek. A riportfilmen végigmért autók közül egyikben sem volt meg az előírt 5 liter benzin, amit mellébeszéléssel próbáltak kiamagyarázni. 

 A következő anyag amit ajánlani szeretnék már valódi játékfilm, igazi sztárparádéval (Pécsi Sándor, Sinkovits, Alfonzó, Major, Garas, Kállai stb.). Bán Frigyes a Kár a benzinért című filmjében (1965) tökéletesen mutatja be a korai 60-as évek autóhiányos állapotát. A filmben mindenki közlekedik, szó szerint azzal amit talál, van itt lerobbanó Topolino és más matuzsálemek. Az alkotás mellőzi a propagandát, hiszen kendőzetlenül láthatjuk a kisember problémáit és a nagyemberek autócsodáit is. Még rendszerkritikának is beillik, hiszen egy narrátor (Kibédi Ervin) végig kommentálja az eseményket, emiatt olyan az egész mint egy nagyon rossz filmhíradó.

Az ajánló szerint: „Ön autót szeretne vásárolni? Nem tudja, milyet vegyen? Tanácstalan? Mi megoldjuk minden problémáját. Nézze meg legújabb filmünket! Megszűnik minden gondja, mert mi egyetlen jegy áráért tökéletesen lebeszéljük.” Valójában a Kár a benzinért egy nagyon vicces, de végtelenségig komoly társadalomkritika, amely végéről nem marad el a csattanó. Személy szerint az egyik kedvenc magyar filmem.

Ki lesz a következő? (1983) és Környezetvédelem és közlekedésbiztonság (Közdok, 80as évek közepe)
A következő két videó (Youtube-on elérhetők) a 80-as évek oktatófilmjeinek mintapéldái. Mai szemmel, olyan fiatalként, aki nem élt akkor, különösen érdekes látni, hogy a mai viszonyokhoz képest szinte minimális forgalom mekkora problémát okozott. Ennek egyértelmű oka az írásom elején felvázolt növekedési ütem (1971-ben már a fizetős parkolás ötlete is felmerül Budapesten). A 80-as évekre gyorsult fel igazán a hazai autópark növekedése, és az így kialakult helyzetbe bele kellett tanulnia sofőröknek. Ezt dolgozza fel a két kisfilm mellett még megannyi korabeli anyag, retro képvilággal és zenével.

Ajánlott oldalak:

https://flowcycle.hu/rekordmagas-a-hazai-autoallomany-egyre-kozeledunk-a-negymilliohoz/
https://www.ksh.hu/szamlap/eletunk_szg.html
https://totalcar.hu/magazin/kozelet/2014/08/10/merkur_tortenet/
http://www.hogyparkoljak.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=214:aprkolas-tortenete&catid=54&Itemid=428&showall=&limitstart=3&lang=en
https://keptelenseg.hu/cimke/k%C3%B6zdok
https://filmhiradokonline.hu/