Először is tisztázni kell kiket értünk ma cigányok alatt és kiket értett annak az államszocializmus idején. Manapság a romológusok munkája nyomán elfogadott elv, hogy Magyarországon az a cigány/roma aki annak vallja magát. Az utóbbi időben az elnevezés is szabadon választható, hiszen a sokáig preferált roma kifejezés lovári eredetű, és emiatt sok beás és romungro népcsoporthoz tartozó nem érezte megáénak. Szóval ma a cigányság egy kisebbség, amihez vállalás útján lehet tartozni.

A Kádár-rendszerben ez nagyon másképp nézett ki. A szocialista felfogás elvetette a nacionalizmus minden formáját, ezáltal a kisebbségeket is. Nos ha nem kisebbség, akkor mi a cigányság? A válasz, hogy egy szociológiai kategóra. Népszámláláskor a biztosok arra írták hogy cigány aki szegény, rossz körülmények között élt. Bevett szakkifejezés volt, hogy valaki cigány módra él. De nem csak így bélyegezték meg a cigányokat, hanem például szegregált oktatással és fokozottabb rendőri felügyelettel, és csökkentett komfortú "cs" lakások kiutalásával. A rendszer fő célja a cigányság "integrálása" volt. Ez alapvetően azt jelentette, hogy mindenképp le kellett telepedniük és felhagyni a korábban gyakori vándoriparosi ténykedéssel. Így a drótfonó, teknővájó cigányok más végzettség nélkül bányákba és nehézipari üzemekbe kerültek. Valódi társadalmi befogadás egyedül a felzárkóztatás és oktatás által valósulhatott volna meg, de ez nem történt meg a már említett szegregált oszályok és elmaradó fejlesztések miatt. Így tehát sok cigány felhagyott a korábbi kultúrájával, de a többségi társadalom nem fogata be, ezáltal sokan lettek elveszettek és gyökértelenek.

Időrendben az első film, amit az olvasónak szeretnék ajánlani Sára Sándor Cigányok című 1960-as alkotása. A 17 perces rövidfilm szívbemarkolóan mutatja be a rendszer által nem kívánatos csoportok leszakadását, külön kiemelve a gyermekek szemszögét. A bemutatott cigánytelepen szinte őskori körülmények uralkodnak, hiszen mint el is hangzik, őket kihagyják a fejlesztési programokból és a gyárakba se kellenek.

A következő film épp az előző helyzet ellenkezőjéről számol be, az észak-magyarországi cigányok kapnak munkát a gyárakban. A dolog szépséghibája, hogy ezek a gyárak Pesten vannak, távol a családuktól, felköltözni családostul nincs pénzük így marad az embert és családot felőrölő ingázás. Ez a film Schiffer Pál klasszikusa a Fekete vonat 1970-ből. A 40 perces film egy tökéletes látlelet a kádári társadalomról, megjelenik benne a vidék elmaradottsága, az alkoholizmus, és a nyomor újratrmelődése. A fekete vonatok hangulata is megidéződik, aminek emlékére álljanak itt Horváth Pista sorai:

Szabolcs felé megy a vonat, a szabolcsi füstös vonat dikhádé,
Hosszú út vár a romára, jó hogy kéznél van a kártya dikhádé,
Szól közben a jó zene, a jó cigány zene,
A magnóból Kovács Boli danászik,
Körbejár az üveg, a pálinkás üveg,
Elázik a roma csávó hazáig

Az utolsó film amiről írok szintén Schiffer Pál alkotása, a Cséplő Gyuri 1978-ból. A film alapkonfliktusa, hogy Gyuri személyigazolványában az szerepel, hogy cigánytelepen él, ezáltal nem kell sehol, senkinek. A telep egész egyszerűen nem volt része a társadalomnak, például utcanevek sem voltak. Gyuri próbál kitörni a munkanélküliségből és elérni hogy papíron ő is egy utcában lakhasson. A film épp Gyuri személye miatt válik tragikussá, hiszen az ő képében konkrét arcot kap egy társadalmi réteg. Próbálkozásai során elénk tárul a munkásszállók világa, és hogy milyen másodrendű állampolgárként élni. 

Folytatás következik....

Ajánlott Irodalom: 
könyv: Majtényi Balázs- Majtényi György: Cigánykérdés Magyarországon 1945-2010
videó: Küzdelem az állampárttal- roma magyarok helyzete '45 és '89 között/PartizánINFO