A hanglemezek aranykora
2021. június 20. írta: Digitális feltáró

A hanglemezek aranykora

Tonalit, Qualiton, Hungaroton, Favorit.....

A mai bejegyzés témája egy mára teljesen letűnt korszak, a hanglemezkiadás virágzásának évei Magyarországon. Manapság az internetes videómegosztó felületek és streemingszolgáltatások által bárki, bármikor meg tudja hallgatni kedvenc zenéit, és sokan ma már ezt tekintjük természetesnek. Ugyanakkor ma is adnak ki CD-ket, kazettákat (kisebb mennyiségben, főleg gyűjtőknek), sőt sok ismertebb zenekar rendszeresen megjelenteti a legújabb albumait dísztokos, vinyllememezes kiadásban, vagy a régieket újból, évfordulós kiadásként. Az előadók, kiadók bevételeit elsősorban már a streeming és a fellépések adják, a konkrét fizikai lemezkiadás jelképes méretűre zsugorodott. Ettől függetlenül a gyűjtők és retrorajongók körében még mindig népszerűek a "bakelitlemezek", én egy lomtalanítás során mentettem meg egy pár tucatos, főleg Qualiton kiadásokból álló gyűjteményt.

A történet közepébe vágás előtt érdemes még pár szót ejteni magukról a lemzekről. Sok furcsaság van a magyar nyelvben, az egyik például a "bakelitlemez" kifejezésünk. Sokáig abban a tudatban éltem, hogy a lemezek anyaga bakelit, hiszen a nevében is ez szerepel, egészen addig amíg elkezdtem nézni az HBO Vinyl című sorozatát, amelyet az egy évvel későbbi szinkronizálás során Bakelitnek neveztek el. Kis utánanézés után kiderüt, hogy a nagyobb, 78-as fordulatszámű gramofonlemezek sellakból, a kisebb, mikrobarázdás lemezek pedig acetilcellulóz-polivinilkloridból (vagyis vinylből) készülnek, mert a bakelit teljesen alkalmatlan a lemezkészítésre. Azonban a vinyllemez elnevezés sem igaz általánosan, hiszen a 45-ös fordulatú kislemezeket polisztirolból is készítették. A képet tovább árnyalja, hogy nem csak vastagságban és anyagukban térnek el az egyes lemezek, hanem típuson belül különböző átmérők is léteznek. Ebből erednek a ma is használatos zenei kifejezések, mikor egy zenei album hosszát kis (SP), közép (EP) és nagylemez (LP) neveken adják meg.

A hangrögzítés eredetileg nem a lemezeknél kezdődött, az Edisonnak tulajdonított fonográf még hengereket játszott le. Azonban a hanghordozók igen gyenge minőségűek voltak, néhány tucat lejátszást bírtak csak ki. A hengerek fénykorának az 1910-es évek nevezhető, ám ez nem tartott sokáig, 1929-ben teljesen beszüntették a gyártást. Mindez Emile Berliner találmányának, a gramofonnak volt köszönhető. Az 1888-ban feltalált szerkezet már lemezeket játszott le, különböző méretekben. Az igazán nagy felívelés 1918 után következett, amikor lejárt a szabadalom, így sok más vállalat is elkezdett lemezeket készíteni.

Az Első Magyar Hanglemezgyár 1908-ban nyitotta meg kapuit, s gramofonokat, lemezeket és tulajdonképpen minden szükséges felszerelést árult. A cég kiadóként is működött, széles repertoárt felölelve: klasszikus zene, katonazenekarok, írók, tudósok prózai felvételei, népzene és vallási felvételek. Kizárólag saját felvételeket forgalmazott, más vállalatok által kiadott lemezek "másolásával" nem foglalkozott, hamarosan, 1910-ben csődbe is ment. Trianon rosszul érintette a hanglemezgyártást is, a két háború között inkább külföldi cégek domináltak, például a csehszlovákiai His Master's Voice márkát érdemes kiemelni, amely rengeteg Bartók-, Kodály-, Lajtha-hangfelvételt készített.

A domináns külföldi márkák (Odeon, Parlophon, Homocord) mellett működtek hazai kiadók is a két háború között, számunkra közülük a legfontosabb az 1934-ben indult Tonalit, amely az EKA RT.-ből vált ki. Az EKA (Engel Károly Elektromos Szerelési Anyagok és Készülékek Gyára) végezte több külföldi kiadó lemezeinek hazai forgalmazását. Az államosítást a Tonalit sem kerülhette el, viszonylag korán, már 1946-ban bekövetkezett, s hivatalosan ennek a cégnek lett a jogutódja az 1951-ben alapított állami Magyar Hanglemezkiadó Vállalat (MHV). Eredetileg mindösszesen csak 10 fő dolgozott a cégnél és az indulás után két évvel is csak 24-en voltak. Sokáig csak felvételeket készítettek, hiszen nem volt megfelelő gyártókapacitásuk, a lemezek préselése csak mellékesen folyt a Kábelgyár Rt. egy részlegében, gőzgépekkel(!) hajtott gyártósoron.1952–54-ben az MHV 1 570 000 lemezt rendelt a gyártól, de az csak 1 172 500-at tudott szállítani, a hiányt a csehszlovák Supraphon pótolta. A lemezeken lévő cimkén a Qualiton márkenév szerepelt és elsődlegesen népművelő szerepet töltöttek be, így a komolyzene és munkásmozgalmi dalok voltak meghatározók a kínálatban.

A nem éppen ideális gyártási körülmények ellenére folyamatosan kísérleteztek, nyugat-európai szakembereket is hívtak. 1957-től meg is indult a mikrobarázdás lemezek készítése a normállemezek mellett, 1960-tól a komolyzenei felvételek már sztereóban készültek, de térhatású lemezek gyártása csak 1965-ben kezdődött. Ez az év óriási váltás volt a vállalat életében, noha nem a térhatású lemezek miatt, hanem mert új vezérigazgatót neveztik ki Bors Jenő személyében. Bors egyre inkább eltolta az irányt a piaci szempontok felé, így a népművelési cél háttérbe került. Az egyre inkább tőkés vállalatként működő MHV exportja növekedett, a vállalat is megerősdötött, sőt több almárkát is létrehoztak a Qualiton mellé, az elsőként a Hungarotont.


A Hungaroton előtt megnyíltak a nyugati piacok (Japán is- a "Big in Japan" jelenségről egy másik posztban lesz szó), s óriási díjeső szakadt rá. Lényeges kiemelni a kiváló zenészeket: a zongoristák (Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Jandó Jenő) és egy operaénekes-nemzedék (Sass Sylvia, Kincses Veronika, Tokody Ilona, Kalmár Magda, B. Nagy János, Sólyom-Nagy Sándor, Miller Lajos, Kováts Kolos, Polgár László), valamint az ekkor alakult Liszt Ferenc Kamarazenekar. Az 1980-as évek igazi aranykor volt, sok elismeréssel és külföldi koprodukciókkal (pl. CBS Masterworks, Philips, Erato). 


A sikerben kiemelt szerpet játszott az új gyártósor is, melyet 1976-ban adtak át Dorogon, amerikai gépsorral. Innentől már nyugati minőségben tudtak lemezeket készíteni, megfelelő darabszámban. 1977-től az üzemben már műsoros kazetták is készültek, néhány év alatt a termelés 10 millió darab hanghordozóra futott fel, ennek 70%-a nagylemez (LP) volt. A vállalat egészen 1996-ig működött, a 1980-as évek végétől kezdve pedig nem csak a Hungarotonnak, henm több kis és nagy kiadónak is préseltek lemezeket.


 

 A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat széles repertoárral dolgozott, különböző almárkákat, kiadókat is létrehoztak:

  • Favorit - pop, rock (1983–1992)
  • Gong - licenszelt külföldi albumok (1985–1991), magyar könnyűzene (1992–1998)
  • Hungaroton - klasszikus zene, népzene, irodalom (1967–1992), magyar könnyűzene (1998 óta)
  • Hungaroton Classic - klasszikus zene, népzene, irodalom (1993 óta)
  • Krém - jazz (1981–1991)
  • Mega - pop, rock (1991–1992)
  • Pepita - könnyűzene (1970–1991), licenszelt külföldi albumok (1970–1985)
  • Profil - pop (1986–1991)
  • Qualiton - klasszikus zene, népzene, irodalom (1951–1967), könnyűzene, licenszelt külföldi albumok (1967–1970), népzene, kabaré (1970–1991)
  • Start - hard rock, alternatív, heavy metal (1981–1991)

Az MHV-nek tehát jól jövedelmezett a komolyzenei albumok exportja, de a többi irány már kevésbé. A veszteségtermelő ágazatok almárkákba történeő leválasztása is ezért történt meg. Végül a pop és rockzene maradt csak a nem nyereséges műfajok közül, Erdős Péter, Wilpert Imre és Boros Lajos irányítása alatt. Az önálló könnyűzenei márkák (Pepita, Bravó, Krém) szinte csak belföldön eladható magyar nyelvű lemezeket adtak ki, általában kevés sikerrel. A sikertelenség hátterében egyértelműen a külföldről behozott, főleg csehszlovák, olcsóbb, nyugati zenét tartalmazó lemezeket kell keresni. De természetesen nem volt teljes bukás a magyar könnyűzene, Erdős Péter óriási erőkkel menedzselte a Neotont, aminek hátterében a Csepregi Évával való kapcsolatát lehet sejteni.

 

Az 1980-as évek magyar gazdasági válsága a hanglemezgyártást sem hagyta érintetlenül, az MHV anyagi helyzete jelentősen megrendült. Utolsó döfésként 1988-ban a monopolhelyzete is megszűnt, a rendszer fokozatos összeomlásával újra létrejöhettek magánkiadók és az importlemezek is beérkezhettek már legálisan. Ekkoriban kezdett visszaütni a 70-es évek óta vitt gazdaságpolitika, a folyamatosan felvett hitelek törlesztése a 80-as évek végére vált aktuálissá. Bors Jenő a popzenei ág felszámolása után egy nagyobb nyugati vállalat alá kívánta bevinni a céget így megmenekítve a teljes csődtől, de 1990-ben puccsszerű körülmények között eltávolították pozíciójából. 

A Magyar Hanglemezkiadó Vállalat végül 1990 után kettévált: a könnyűzenét 1992-től a Hungaroton Gong kft, a komoly- és népzenét meg az irodalmat 1993-tól a Hungaroton Classic kft adta ki, az archívumot pedig az állami a Hungaroton Music Rt. óvta. A privatizáció csak 1995-ben történt meg, a vevő a Fotex-csoport volt. 1998-ban a két kiadói kft. egybeolvadt Hungaroton Records Hanglemezkiadó Kft. elnevezéssel. A cég 2013-ban olvadt be teljesen a Fotexnet-be, óriási felújítások és fejlesztések kezdődtek, elkezdtek átállni egyre inkább Internetes értékesítésre.

 

Utolsó gondolatként szertnék megemelíteni egy, a kutatásom során talált érdekes Facebook oldalt: Tízezren a hanglemezek, vinyl, bakelit 5%os ÁFÁjáért. Az oldal célkitűzése 2018-19-ben az volt, hogy a bakelitlemezek áfája is csak 5%-os legyen, mint a könyveké, hiszen kulturális termék mindkettő. Több statisztika is azt mutatja, hogy a digitalizáció előretörésével kezd egyre inkább megnőni az igény a klasszikus hanglemezek irányába- bár a Facebook oldal támogatottságán ez nem látszik. Sokkal inkább figyelhető meg nyugaton a felívelés, ennek hátterében leginkább a hanglemezek ára állhat, hiszen ebben a régióban amúgy is kiemelkedően keveset költünk kulturális termékekre, nagyon árérzékeny a piac. Ennek ellenére a lemezek népszerűek, aminek több oka is lehet, például sok zenész, szakértő szerint a digitalizáció sokat ront a minőségen, emiatt a klasszikus lemezekre esküsznek, de sokan vannak azok is, akik hipszterségből, lázadásból választják régi technikát. 

 

Irodalom:
https://mult-kor.hu/20080922_szazeves_a_magyar_hanglemezgyartas
http://www.egalizer.hu/hifi/tortenelem/gramo.htm
https://ntf.hu/index.php/2017/11/03/a_magyar_hanglemezgyarto_vallalat_szerepe_es_mukodese_a_kadar_korszakban/
https://www.kemma.hu/kozelet/helyi-kozelet/dorog-zene-hanglemezgyar-1265825/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hungaroton

 

A bejegyzés trackback címe:

https://azelkapottmult.blog.hu/api/trackback/id/tr4716598128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása