Külföldi utazás a szocialista érában?
2021. június 13. írta: Digitális feltáró

Külföldi utazás a szocialista érában?

Utazási lehetőségek, célhelyek és szabályozások

Manapság a koronavírus miatti lezárások következtében felértékelődött a szabad mozgás és határátlépés jelentősége. Teljesen természetes dologként kezeltük, hogy akármikor, akármerre utazhattunk megkötések nélkül, ám ez nem mindig volt így. Jelenleg az államszocializmus utazazási szabályozásait, lehetőségeit veszem végig, egy igazi retro utazás keretében.

Határpolitika

A szovjet blokk országai, így a Magyar Népköztársaság is, erőteljesen függtek a Kremltől, az ott lezajlott változások minden esetben érzékeltették hatásukat. 1949-ben, mikor a kommunisták átvették már a teljes hatalmat, bevezették a szovjet útlevélrendszert, ami nagyon megnehezítette az országból való kiutazást. Ez az intézkedés tekinthető az átmeneti időszak lezárásának, amikor is a mindennapok fontos része volt az állandó mozgás, migráció, lakosságcserék, határátrendezés. 

A szigorú utazási szabályok csak Nagy Imre Új szakaszának következtében kezdtek lazulni. Az igazi enyhítések 1955-ben, már Hegedüs András miniszterelnöksége alatt történtek, és folytatódtak 1956-ban is. Ekkor zajlott a hruscsovi enyhülés, melynek fontos pontja volt az 1956 februári SZKP XX. Kongresszusán elhangzott titkos beszéd kiszivárgása, ebben Hruscsov bírálta a sztálinizmust. De Hegedüs miniszterelnöksége mégis visszalépésnek tűnt Nagy Imre reformkommunista útjához képest, így a forrongó elégedetlenség egyenesen elvezetett az 1956 októberi forradalomhoz. A forradalom után/közben sokan disszidáltak, ez volt az egyik oka a nagy kádári határszigorításnak. Bencsik Péter felvetése szerint közrejátszhatott a határpolitikában az ellenforradalmi nézet. Eszerint 1956 egy fasiszta ellenforradalom volt, amit külföldi, imperialista ügynökök intéztek.

A nemzetközi enyhülések miatt 1961-től a magyar határpolitikában is egy lazább időszak következett. Ám ez is csak óvatosan, fokozatosan történt, kishatárforgalmi szerződések megkötésével a szomszédos „keleti” országokkal. A folyamatot azonban megakasztotta a Kreml-beli hatalomváltás: a párt félreállította Hruscsovot és a helyére egy jól felépített, régivonalas politikust, Brezsnyevet helyezték. Így 1965-66-ban a nyugatra való utazásokat még jobban megszigorították, de az engedmények keretében szétválasztották a keleti, „baráti” és a nyugati, „imperialista” országokat. A szocialista országokba való utazás előtt is kellett betétlapot igényelni a személyi igazolványhoz- de itt megengedőbb volt a hatóság. Természetesen jól megválogatták, hogy kinek adnak kiutazási engedélyt, ugyanis el akarták kerülni a tömeges kimenekülési hullámot, ami az NDK-t jellemezte.

A személyi igazolványhoz kötődő betétlapok kora 1972-ben ért véget, ekkor vezették be a kék (nyugati országokba érvényes) és piros (keleti országokba érvényes) útlevelet. A piros útlevél betétlap nélkül is érvényes volt, korlátozás és kiutazási engedély nélkül lehetett használni, de csak maximum 30 napos kiutazásra. A folyamat következő fontos lépcsője 1978-ban következett; az Elnöki Tanács rendelete szerint az utazás törvényes jog lett. 1984-ben megszűnt a külön piros útlevél, és bevezették az egységes kék útlevelet. Ezt követte 1988-ban, mikor a rendszer már nagyon recsegett-ropogott, a világútlevél, amivel megszűnt a kiutazási engedély. 

Az egyéni utazás

Az államszocializmus évei alatt egy állampolgár magáncélból háromféle minőségben utazhatott: egyéni látogatóként, egyéni turistaként, vagy az utazási irodák, társadalmi szervek által szervezett társasutazások résztvevőjeként. Minden utazás csak rendőrségi engedéllyel történhetett meg és kötött valutamennyiséggel. A külföldi utak sokszor drágák voltak és elérhetetlenek, így inkább a hazai alternatívák kerültek előtérbe: „Balaton, a magyar tenger”.

A három utazási lehetőségből az egyéni látogatás volt a legszigorúbban ellenőrzött. Ilyenkor gyakran rokonlátogatásra indultak az állampolgárok, főleg nyugatra, így erős volt a disszidálás veszélye.  Az egyéni turistaként való utazás is nehézkes volt, hiszen az egyedül utazók kezét el kell engednie az államnak. Épp emiatt különösen fontos úticéloknál, például a Szovjetunió esetében nem is engedték szabadon utazni a turistákat. Ennek hátterében két tényező állt: egyrészt a Szovjetunión belül sokkal szigorúbbak voltak a belföldi utazás szabályai az állampolgároknak is, másrészt az előre kijelölt, felcicomázott útvonalak által igyekeztek jobb színben feltűntetni a szovjeteket.

A Kádár-rendszer időszaka alatt Keleti-blokk szerte elterjedt volt az autós kempingezés. Ilyenkor, amit lehetett vittek magukkal a családok, szinte autóskaravánként. Az egyéni utazásokhoz tehát kellett egy megbízható autó, ami a szocialista országok mindegyikében hiánycikk volt, ennek ellenére népszerűek voltak az ilyen utazások külföldre is, főleg a tengerpartra. A népszerű tengerparti úticélok közt találhatjuk a Jugoszláv kempingeket (Medveja, Drina, Vodice), Bulgáriát (Obzor, Sozopol). Az igazán tehetősek a Fekete-tengeri Szocsiban üdültek (repülővel), vagy a cseh fürdővárosokban (Karlovy Vary, Karlsbad). A fürdőhelyek mellett fontos keleti célpont volt még az NDK és természetesen a nyugati Ausztria.

Az utazások önmagukban a kikapcsolódást és pihenést szolgálják, de a Kádár-korszak idejében betöltött még egy nagyon fontos funkciót: az árucserét. A KGST sajátossága volt, hogy minden ország számára voltak kijelölt termékek, amiket nagyüzemben kellett gyártania. Az árak megszabásánál szinte teljesen kizárták világpiacot (közvetve jelen volt a bukaresti csúszóáras rendszerben) -így önkényesen lehetett megszabni az árucikkek árát. Országonként voltak preferált árucikkek, amelyek ára mesterségesen alacsonyan volt tartva, például a Magyar Népköztársaságban a gyermeknevelési cikkek (pelenka stb.) és könyvek voltak olcsók, szemben Csehszlovákiában az itthon oly drága hanglemezek kerültek kevesebbe.

Sajátos szerepe volt a kishatárátlépéseknek is az árucserében. A déli határ mellett rengeteg család járt át vásárolni Jugoszlávia magyar lakta területére, mint például a Szabadkai piacra. Sokan vitték magukkal eladni az áruikat, sajtot, zöldségeket és az ezek eladásából származó bevételt azonnal el is költötték itthon nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem beszerezhető árucikkekre. Ilyen árucikkek voltak a nyugati ruhacikkek, Coca-Cola, és egyes műszaki termékek.

A társasutazások

Manapság is népszerű formátuma ez az utazásoknak, de korábban része volt egy állami jutalmazási rendszernek. Ennek keretében az utazási irodákon kívül a vállalatok és a SZOT is szerveztek üdüléseket, amire a jól teljesítő, rendszerrel nem szembe szegülő állampolgárok pályázhattak. A társasutazások azonban nem mérhetők az egyéni utazás szabadságához. Kötött útvonalon haladt a csoport, és nagyon fontos szerepet kapott az idegenvezetés. Így a turisták tulajdonképpen e g munkásmozgalmi történelemórán is részt vettek, nyílt propagandisztikus éllel. A társas utazások emiatt többnyire urbánus közegben zajlottak, a keleti blokk legfontosabb városaiban. Például egy szovjet körút során a Vörös Tér mellett Leningrád is hangsúlyos volt, külön kiemelve a Lenin-mauzóleumot, Téli palotát és az elmaradhatatlan Auróra cirkálót. Az ideológiai képzés mellett természetesen itt sem maradhatott el a vásárlás.

Fiatal „Kulturdiplomaták” utazásai

Az MSZMP pártelit kiemelt figyelmet fordított az ifjúság elvhű nevelésére, épp úgy, mint a többi keleti blokk béli ország vezetése. A nevelés fontos eszközei voltak az utaztatások, baráti látogatások más baráti országokba. Ennek keretében rengeteg egyetemista, úttörő, DISZ majd KISZ tag vett részt néhány napos vagy hetes csereüdüléseken, ami erősítette az országok baráti kapcsolatát. Ezek az utazások táborok keretében zajlottak sokszor, ahol erőteljesen megjelent a propaganda, de a 70-es évekre ez egyre inkább megkopik. A barátkozásnak különböző aktusai is kialakultak, a közös kulturális műsor mellett a jelvénycserélgetés is említésre méltó. A fiatal kulturdiplomaták utazásainak a kezdetektől működött az intézményi háttere az adott országok ifjúsági szervezetei keretében. Nemzetek feletti szinten 1947-től folyamatosan megrendezésre került a VIT (Világ Ifjúsági Találkozó). Emellett a versenyek is hasonló célt szolgáltak, a jól szereplő osztályok, vagy úttörő rajok kiutazást nyerhettek külföldre, egy döntő keretében. Deák Kristóf Mindenki című Oscar díjas kisfilmje is egy ilyen énekkari versenyt mutat be.

Munkautazások

A szocialista blokkot gazdasági integrációt tekintve a KGST fogta egybe. A Kremlből vezérelt szervezet egyik alapelve a technológiamegosztás volt, ami tömérdek gyárlátogatás és konferencia által történt meg, legalábbis papíron. Valójában sok esetben a konferenciák üzemlátogatással egybekötött „üdültetések” voltak az elvhű párttagok számára. A KGST nem csak tagországokból állt, hanem voltak megfigyelő országai is, főleg afrikai és közel-keleti országok, amelyek részei voltak a szovjet érdekszférának. Emiatt rengeteg magyar is kijutott, legtöbben néhány évre, főleg kereskedelmi és olajipari munkák miatt. De az utazások is lényegesek voltak, mind delegációk, mind távolsági fuvarozás tekintetében. Külön kiemelendő a Budapest-Teherán közti útvonal, amelyet a Hungarocamion sofőrjei rendszeresen megjártak.

A vállalati kiutazások kapcsán említésre méltó Tóth-Péter Veronika kutatása. Levéltári adatok vizsgálta során megállapította, hogy az 1970-es években egy alkalmazott átlagosan 3-6 alkalommal tudott külföldre utazni vállalati ügyben 10 év alatt. Ezek az utazások a legkülönbfélék voltak, néhány napos villámlátogatástól kezdve a két hónapig tartó moszkvai továbbképzésig. Külön érdekesség, hogy egészen egzotikus úticélok is felbukkannak, mint például Kenya. A harmadik világ országaiba tett utak nem egyedülállóak, hiszen a Kreml különösen nagy érdeklődést mutatott az el nem kötelezettek mozgalma iránt (Titoval is a közvetítő szerepe miatt történt meg a kibékülés). A harmadik világ értékes felvevőpiac és nyersanyagbázisként szolgált mindkét blokknak, emiatt még együtt is működtek TIC-ek (Tripartite Industrial Cooperation) keretében.

Összességében tehát elmondható, hogy a kiutazásokkal szembeni szigor nagyjából a '70-es évekre enyhült, de nem szűnt meg teljesen. Az egyéni utazások még mindig nehézkesek voltak sok esetben, ezért alakult ki rengeteg alternatíva, aminek a lehetőségével a rendszert támogató, vagy megtűrő állampolgárokat jutalmazták. Saját példán keresztül, a nagyszüleim ez időtájt egyszer jutottak el társasutazásra, akkor is a Szovjetunióba. Az erőteljes ideológiai képzésből semmire sem emlékeznek már, pusztán a vásárlás maradt meg emlékként (villanyborotva, porszívó, buvárfelszerelés). De a Dél-Dunántúl térségében kishatárátlépésekkel mindennapos volt a Délvidékkel folytatott árucsere, nagyszüleim többször eljutottak jugoszláv nagyvárosokba is, de leginkább Zombor és Szabadka volt meghatározó. Komment formájában szívesen fogadom más tapasztalatait is!

Ajánlott irodalom:

Tóth-Péter Veronika 2018: Amikor a külföldi utazás nem jog volt, hanem kiváltság. (Magyar Nemzeti Levéltár)
https://mnl.gov.hu/mnl/keml/hirek/amikor_a_kulfoldi_utazas_nem_jog_volt_hanem_kivaltsag

Lénárt András 2010: „Kötelező” barátkozások rituáléja a szocialista turizmusban.
https://eletmod.transindex.ro/?cikk=11810

Bencsik Péter 2002: Útiokmányok, utazási lehetőségek és határforgalom a 20. századi Magyarországon. In: Regio - Kisebbség, politika, társadalom 13.évf. (2002.) 2.sz.
http://epa.oszk.hu/00000/00036/00045/pdf/02.pdf

Bencsik Péter 2011: A szabad mozgás korlátozása az ötvenes években és az 1956-os forradalom előtti utazási reformok.
https://betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2011_1_bencsik.pdf

Bencsik Péter: A magyar úti okmányok története 1867–1989
http://allamszocializmus.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=726115

https://index.hu/fortepan/2015/10/11/piros_utlevellel_jugoba/

A bejegyzés trackback címe:

https://azelkapottmult.blog.hu/api/trackback/id/tr3816591982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Commandante Jayasuriya 2021.06.13. 18:37:07

Ezt a Carlovi Vari - t komolyan gondolta a posztoló?

Leooo 2021.06.13. 21:49:51

Az ismertetésből (amely történészekre való hivatkozás ide, vagy oda, meglehetősen sematikusra sikeredett...ez a tipikus: "hallottam róla egy olyan embertől, aki látta azt az embert, aki - állítólag - arrafelé ténfergett, bár fehér botja volt "--> szerű kaland lett) nagyon sok minden kimaradt. Például az is, hogy ha az emberfia mondjuk a román, vagy bolgár tengerpartot jelölte meg nyaralása céljának és tranzit kilépő ablakot kért ehhez - a piros útlevelébe - Jugoszlávián keresztül, amit meg is adtak, mivel az utak akkortájt Erdélyen keresztül több nagyságrenddel szarabbak voltak, mint manapság. Így simán lehetett 1-másfél-2 hetet a Jugoszláv tengerparton eltölteni, majd a "pecsét kedvéért" X nap erejéig a bolgár, vagy román tengerparton "dubajozni" és visszatérni Jugoszlávián keresztül. És ezen kívül még számtalan megélt dolog...

Kovacs Nocraft Jozsefne 2021.06.13. 22:26:56

"Az igazán tehetősek a Fekete-tengeri Sochiban üdültek"

Jó lesz az Szocsinak is.

A magyar helyesírási szabályzat szerint a nem latin betűs tulajdonneveket a magyar nyelvben fonetikusan írjuk.

Digitális feltáró 2021.06.13. 22:59:39

@Leooo: Épp a "hallottam róla egy olyan embertől, aki látta azt az embert, aki - állítólag - arrafelé ténfergett, bár fehér botja volt" típusú dolgok miatt használtam és használok fel szakirodalmat a bejegyzésekhez. A történet színesítéséhez egy családi példát is írtam, amelyet elsőkézből szereztem, és garantáltan igaz.

@Kovacs Nocraft Jozsefne: valóbian igaz amit ír, általában az angol változatokat szoktam használni, és sokszor elfelejtkezem az átírásukról, javítom.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.06.14. 07:10:20

Gyakorlatilag csak 5 országba lehetett szabadon utazni 1988 előtt: NDK. Lengyelo., Csehszlovákia, Románia, BG.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.06.14. 07:12:50

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Pontosabban nem fonetikusan, hanem egy előre eldöntött átírási rendszer szerint. Szocsi pl. Szócsi lenne, ha fonetikusan írnánk.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.06.14. 07:16:31

@Leooo:

A trükközés lehetősége erősen korlátozott volt.

Azt pl. kevesen tudják, hogy a kiutazási engedély egy alkalomra szólt, s nem a magyar határtól számított, hanem a szövetséges kommunista államok határától.

Azaz ha valaki mondjuk kiment Ausztriába, majd onnan Csehszlovákiába, onnan nem utazhatott tovább az NSZK-ba, mert már "lejárt" a kiutazási engedélye a magyar-osztrák határon.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.06.14. 07:19:11

"Ilyen árucikkek voltak a nyugati ruhacikkek, Coca-Cola"

Mármint a dobozos kóla. Mert az üveges verzió Mo-on 1966 óta kapható volt. De dobozosért valóban Jugoszláviába kellett menni.

kewcheg 2021.06.14. 09:04:09

Nekünk Csehszlovákia /Kassa/ jutott közelsége miatt./BAZ megye/.
Cipő, csizma, iskolatáska, Barum autogumi, túrafelszerelések, sícuccok,néha egy-egy játék, bizonyos élelmiszerek, és ezek a cuccok meglepően jó minősegüek voltak, hála a fejlett Cseh(szlovák) iparnak.
Csak az undok eladókat és a kemény vámvizsgálatot kellett túlélni....ez egy külon történet egyébként..

Kovacs Nocraft Jozsefne 2021.06.14. 09:24:17

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró:

Na igen, az írásmód azért valamelyest igazodik a magyar nyelv hangzásához - mert pl. hogyan írjuk át a ы betűt (jerü), ami se nem i, se nem ü, hanem valahol a kettő között van? Meg a mai átírás egyszerűsít is: régebben Gogolt úgy írták magyarul, hogy Gogoly, ami szerintem közelebb áll az orosz kiejtéshez, de úgy általában gyakran nehéz visszaadni a lágyjelet.

Ha jól rémlik, az orosz helyesírás még a magyarnál is fonetikusabb, ami szerintem részben annak is betudható, hogy amit a magyar ragokkal (és persze névutókkal) old meg, azt az orosz elöljárószókkal teszi, így ritkábban van hasonulás.

Jól emlékszem, hogy te jól tudsz oroszul is?

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.06.14. 09:33:12

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Nem csak ez, nyilván a magyarban nem létező hangokat csak közelíteni lehet.

De amire én utalok: ott se az eredetihez legközelebbi módon írunk át, ahol lehetne. Pl. a magyar átírás nem vesz tudomást az orosz magánhgangzó redukcióról, se arról, hogy a hagsúlyos magánhangózkat hosszabban ejtik. Továbbá pl. az orosz щ magyar átírása scs, pedig orosz anyanyelváek 95 %-a nem így ejti, ez egy elhalt ejtésforma.

Passzívan ma is jól tudok oroszul. Az aktív szintem már nem magasszintű, de azért tudok beszélni.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.06.14. 09:38:47

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

"Gogolt úgy írták magyarul, hogy Gogoly"

Ez speciális kérdés.

A magyar l-nek nem felel meg pontosan se az orosz л, se az orosz ль. Orosz füllel a magyar l a kettő között van, de közelebb az ль-hez.

A Gogoly átírása ma abszurd, mert ez az eredeti ly-t csak a palócok ejtik.

Az eredeti magyar ly ejtáse ma vagy l vagy j - északon és nyugaton inkább l, nyugaton inkább l. De az irodalmi nyelvben j.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.06.14. 09:44:06

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

"az orosz helyesírás még a magyarnál is fonetikusabb"

Nem mondanám. Az orosz helyesírás szóelemző, ahogy a magyar is, azaz nem jelöli:
- a hangsúlytalan magánhangzók ejtését, pedig radikállisan más a magánhnagzó ejtés hangsúly alatt és nélkül.
- nem jelöli a zöngés mássalhangzók zöngétlenedését, pedig az oroszban gyakrabb a zöngétlenedés, mint a magyarban,
- az orosz ё betű használata nem kötelező, helyettesíthető е-vel,
- egy rakás esetben a lágy/kemény írás nem következetes, egyszerűen "tudni kell" mikor melyik.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2021.06.14. 11:34:09

A 80-as években nyugati utakhoz iskolától, munkahelytől kellett engedélyt kérni.Nem voltunk sose komcsibarátok, igaz, lázadók, renitensek sem, szóval végül is megadták mindig.Akkor még gyerek voltam, anyámék intézték ezt .Nem volt sokszor, 10 év alatt 2-3 alkalommal.Mert hogy azért ez q drága dolog volt magyar bérekből nyugaton fickándozni, nem is mentük sose szállodába, vagy ilyesmi úri huncut helyekre, csakis a kemping, a konzerv és a sátor jöhetett szóba.Belépőket is rohadt nehéz volt kifizetni, a legtöbb helyet csak kívülről és alulról láttuk, de már az is óriási élmény volt.Illetve a természetjárás, a kirándulás (Alpok, Dolomitok) az nagyjából ingyenes volt ott is.3 évente lehetet utazni, de legalább arra jó volt, hogy ennyi idő alatt össze lehetett zsíroskenyerezni a következő utazás árát, már ha sikerült...Meg emlékszem, valamikor , talán 86 körül, behozták a valutakeret fogalmát, ami 50 dollár volt fejenként, nevetséges összeg.Persze senki se abból a hivatalos pénzből utazott, az kábé a Hegye Shalom utáni harmadik faluig lett volna elég.88-tól érdekes volt még a Gorenje turizmus kifelé Bécsbe, akik fiatalok, olvassanak utána a neten, megéri, hogy milyen sztorik voltak.Sok év múlva olvastam, hogy hány millió dollárnyi valutát vittek ki a magyarok az országból, amit mind otthon is lehetett volna tartani, ha lehetett volna kapni árucikkeket.Vagyis hogy a kommunisták behozták volna az országba, és hagyták volna a zembereket vásárolni.A sötét barmok.
A "baráti" (=a környező szocialista országok képmutató elnevezése, az "ellenségi" elnevezés találóbb lett volna...) országokba nem kellett semmilyen engedély, de valutát az extrém módon kiszámítva kellett váltani, rohadtul tudni kellett, hogy melyik országban mennyit tölt az ember, mert egymás valutáit sem váltották át, meg a forintot se.Nekünk egy cseszlovák-endékás viszonylat okozott majdnem gondot.Aztán meg itthon a maradékot is nehéz volt visszaváltani forintra.És hát az ipar, meg a cserekereskedelem az tényleg így működött, csak hát a vámosok nem nagyon szerették átengedni a külföldi cuccot.Mi is a kétütemű Wartung ajtódeklijében csempésztük haza a cipőt a cseszlovákoktól, mert Magyarországon nem lehetett kapni 45-ösnél nagyobb férficipőt.A csehek kiengedték volna, csak a magyarok nem engedték befelé.Már kifelé úgy mentünk, hogy egyetlen, lepusztult sz@r cipőben, hogy épp csak járni tudjunk valamiben, amit aztán odakint kidobtunk a szemetesbe, és vettünk minden félét, papucsot, tornacipőt, utcait, bakancsot, ami csak kellett, mert volt méret belőle, és drága sem volt.Nekem kamaszodván volt hogy egy évben nőtt a lábam 8-10 számot, el lehet képzelni, hogy milyen cipőigény volt a családban... :D
A délvidék felé nem tudom ez hogyan ment, arrafelé nem jártunk.Egyszer voltunk Erdélyben, buszos társasúttal, a kofferbe tettünk újságpapírt bélésként még a lakásban, hogy a ruha ne érintkezzen a koffer oldalával.A román határőrök meglátták a Népszava, meg Népszabadság feliratokat, azonnal ki kellett szedni az összeset, mert hogy ilyet nem lehet bevinni Romániába.Asztaqrvaélet.
Szintén érdemes a fiataloknak utána olvasni, hogy milyen volt a szerbiai benzinturizmus a balkáni háború idején.Na, azok is durva sztorik voltak.
Szumma szummárum, gyerekként is rettenetes volt, soha vissza ne jöjjön egy ilyen rohadt világ.

pkovaks 2021.06.14. 11:39:07

Ez JO, nagyon JO...Van egy erdekes tema Ti pedig a helyesirason meg a fonetikus atirason vitatkoztok... Nem semmi...

citrix 2021.06.14. 11:59:56

Csehszlovákiából sportszereket, cipőket, melegítőket (esetleg légpuskát) hoztak, Jugoszláviából szeszesitalokat, rágót, kekszet kishatárforgalomban. Ausztriából műszaki cikkek, erotikus tartalmú médiák, kvarcórák és személyi számítógépek jöttek stikában, a fináncok érdeklődését felkeltve. A határátlépés akkor is görcsöket okozott ha tényleg nem volt semmi tiltott az embernél... A devizát el kellett dugni, csak a hivatalosan kiadott összeg lehetett a tárcában. Ja és hazatérés után a megmaradt (ha maradt) összeget az ibuszban vissza kellett váltani, csak aprópénz maradhatott legálisan a büdzsében. Érdekes korszak volt, a kutyának se hiányzik.

buszrajongó 2021.06.14. 15:21:10

"Sok év múlva olvastam, hogy hány millió dollárnyi valutát vittek ki a magyarok az országból, amit mind otthon is lehetett volna tartani, ha lehetett volna kapni árucikkeket.Vagyis hogy a kommunisták behozták volna az országba, és hagyták volna a zembereket vásárolni.A sötét barmok."

Nem voltak azok olyan sötét barmok. Akkor emelték meg a valutakeretet ötvenről háromszáz dollárra. A tervnek pedig pont az volt a lényege, hogy az ország valutatartalékát hurcoljuk ki az országból. Hogy mi volt ennek az értelme? Közeledtek ez első szabad választások, a komcsik pedig tudták, az is kérdéses, elérik egyáltalán a parlamenti küszöböt. A terv az volt, hogy a várható létbizonytalanság alatt a választók visszasírják a Kádár alatti biztos munkahelyet, és a nosztalgiára alapozva a komcsik a következő választáson visszaszerezzék a hatalmat. A KGST feloszlásával az ország, addig a Szovjetunióból beszerzett kőolaj-szükségletét most már világpiaci áron kellett megvenni az oroszoktól, de két-háromszoros árnál is nagyobb baj volt, hogy a korábbiakkal ellentétben nem lehetett érte vándorzászlóval és druzsbával fizetni, hanem dollárral kellett volna, miközben az egy főre jutó összeg alapján egyébként is a miénk volt a világon az ötödik legnagyobb államadósság a világon. Mivel a kormány nem tudott volna fizetni a szükséges mennyiségű olajért, annyit tehetett, hogy megpróbálta visszafogni a belső fogyasztást, ezért akarta jelentősen megemelni az üzemanyag árát, aminek a taxissztrájk lett a következménye. A trükk tehát bejött: a komcsik a velük egy követ fújó SZDSZ-szel együtt az első évben aláásták a kormány tekintélyét, és 1994-ben meg is szerezték az abszolút többséget. A sötét barmok tehát nem sötét, hanem aljas barmok voltak. A szemétségükkel már megalakulása előtt lehetetlen helyzetbe hozták az Antall-kormányt. Boldogult Antall József se véletlenül mondta, hogy "Tetszettek volna forradalmat csinálni"...

Kovacs Nocraft Jozsefne 2021.06.14. 20:04:37

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró:

Ahogy olvaslak, kezdenek visszajönni dolgok. Gimnáziumban orosz anyanyelvű tanárnőnk volt, igen szigorú volt, ötösnél rosszabb jegyem mégsem volt soha oroszból. Aztán szinte mindent elfelejtettem, nem használtam a nyelvet.

"nem jelöli a zöngés mássalhangzók zöngétlenedését"

A németben ugyanez van, a szó végi zöngés mássalhangzók (pontosabban a zárhangok, a réshangok és az affrikáták) zöngétlenednek: Auslautverhärtung. Összetett szavaknál is működik ez, az első tag végén lévő zöngés hang szintén zöngétlenedik.
süti beállítások módosítása